A minap felröppent egy sokkoló hír: az "új" Tűzraktér, önkormányzati nyomásra beadhatja végleg a (violin)kulcsát...
Aki ismeri a helyet, annak nem kell bemutatnom. Aki pedig nem, az sürgősen ismerje meg, ha mást nem - kezdetnek - így.
Több mint szomorú, hogy újfent igazolódni látszik: az anyagi érdekek mindiíííííg, minden körülmények között előrébb valók, mint az ésszerűség, a jóérzés, a közérdek, a haladás, vagy szimplán csak a kultúra. Jah kérem, nálunk van ennek az „izének” - illetve a képzős alakjának - Európában a fővárosa egy év erejéig, igaz Pécsett, és az vonattal messze van.
De ne szaladjunk előre! Egyrészt azért ne, mert Damoklész kardja még alig két napja levitál a körúttal párhuzamosan a hely felett, másrészt megvizsgálhatjuk a fenti – talán elhamarkodott – állítást, hogy valóban financiális okai lehetnek-e a fatális döntésnek.
………………......
Kezdetnek, próbáljuk meg a leukoplasztos szemüvegű kislány, - Terézke - szemén át nézni a dolgokat: Terézkének nemrég még szegfű volt a jele. Mindig gondtalanul játszott az ovi udvarán, főleg kisautókkal, meg építőkockákkal, lány léte ellenére.
(Képzeljétek: Ő amúgy nagyon szerencsés fruska, mert olyan oviba jár, ahol még a játékkal eltöltött időért is pénzt adnak neki, sőt még ő kezelheti és oszthatja el az intézmény pénzét is.)
Egyszer annyira belelendült a sok vidám tennivalóba, hogy átesett a lovacska túloldalára és elkezdte inkább a gondnokkal szedetni a járandóságot a többi kis társától az udvar használatáért. Kézenfekvőnek tűnt az ötlet, mert a gondnok már jó rég óta ismerte a „gyermekkert” minden szegét-zugát, ráadásul apuci ismerőse volt. Miért is ne adta volna át, hiszen Centi bácsi szerette a szépet, és mint tudjuk az ilyen, rossz ember nem lehet. Csakhogy Centi bá becsapta Terikét is és a többi kis lurkót, és ha ez nem lett volna még elég, ott volt a Kovács Petike ügye, aki ez idő tájt a kis mindenese és tanácsadója volt Tercsinek.
Tera nagyon kiakadt. Egy csomó Túró Ruditól esett el, nem tudott magának Hello Kitty-s babzsákot se venni, se Hannah Montana-s tisztasági csomagot. Magába roskadva duzzogott a téli szünet alatt.
Mikor visszatért, szakítani akart a múlttal és úgy határozott, új szekrényt - és ezáltal új jelet is - választ magának. A narancs mellett döntött, mert szép a színe és sok C vitamin is van benne. Eltökélte, hogy attól kezdve ő szedi a pénzt mindenért, s elüldözött maga mellől mindenkit, aki a csúfságos múltra emlékeztette.
Egyik nap fel-alá járkálva az udvaron, észrevette, hogy a szomszéd ovikból átjárnak a gyerekek a babaházba teadélutánt, meg színjátszó kört tartani. Az Ő babaházába!!
( Azelőtt mondjuk soha semmit nem tett érte, a kerítése léceit is más szorgos kölykök festették le és a berendezést is szomszédos porontyok hordták össze a maguk és mások örömére.) Frusztrációja - az előzőek rossz tapasztalata miatt - addig fajult, hogy csípőre tette a kezét és megálljt parancsolt. Egyszerűen elege lett abból, hogy mindenki kihasználja szegényt, - hiszen ő mindig csak jót akart - és csúnyán visszaéltek a bizalmával. Ezért „vendettát hirdetett”, mert vissza akarja mindazt kapni, amit részben saját hibájából eltékozoltak, hogy újra ő lehessen a jóságos „Teréz anya”, aki eldönti, hogy kivel tesz jót és milyen új játékok és programok lehetnek az oviban. Csak mindeközben azt nem veszi észre, hogy hány gyerkőcnek rontja el a fakultatív programját, ha úgy tetszik: szórakozási, művelődési lehetőségét.
De még az is lehet, hogy Terike nem önző kislány, csak bántja, hogy vele senki sem akart játszani…
……………………
T. A.
