No, ugye akkor most mi is van?

Honatyáink és honanyáink - ez utóbbi idén amúgy szám szerint 35 fehérnépet jelent - megintbeterjesztettek. 

Történt ugyanis, hogy az egészségünkmegóvása érdekében, és nem különben az egészségügyi államkassza lehetséges új forrásbővítése céljából aláírtak és benyújtottak egy indítványt, ami jelentős mértékben korlátozná, továbbá büntetné is a dohánytermékek rendeltetésszerű használatát ez év júliusától (HUH, még van egy „félszabad” nyarunk) zárt-, közösségi helyeken. Mindezt úgy tették, a 0,666-osok (kétharmadosok) mintha ez egy nagy felfedezés lenne, egy új döbbenet: a dohányzás káros! Sőt ennél továbbmentek valamivel, hiszen napvilágra hozták azt a „titkos” számadatot, aminek értelmében ez a szenvedély ma Magyarországon 18 percenként megöl valakit – az index számításai szerint. (főleg dohányost) Ez amúgy „jól” hangzik, és távol álljon tőlem, hogy vitatkozzak a megemlített adattal, illetve a ténnyel, hogy valóban a világon éppúgy, mint hazánkban, vezető elhalálozási ok a daganatos megbetegedések közül a tüdőrák, valamint a légúti elváltozások okozta szövődmények. Ezért közel húsz év szabad döntéshozatalt követően most, ukmukfukk ha úgy tetszik: „betícssák” a szórakozóhelyi cigizést.

A hírekben olyat is említettek, hogy az elvégzett közgazdasági elemzések bizonyítják: a dohányzás következtében megbetegedettek ellátása, valamint a szenvedély élvezete okán megváltozott munkaképességűek kapcsán felmerülő közvetlen és közvetett költségek mértéke jelentősen meghaladják a dohányzásból származó jövedelmeket.

Na bumm!! Eszem megállt.

Ha ez így van, akkor eddig vajon miért nem tiltották be teljesen a dohányzást úgy, mint a droghasználatot és a drogokat? Logikus lenne, nem??

Arról nem esett szó, hogy a dohányzás ártalmas hatásain kívül mi játszhat még közre a nagyarányú egészségkárosodásokban (pl.: vitaminhiány, alultápláltság, elhízás, mozgásszegénység, stressz stb). Nem említették azokat a szociológiai tényezőket, amik közrejátszhatnak abban, hogy valaki dohányossá váljon, gondolok itt: végzettség-, foglalkoztatottság-, szegénységarányú összehasonlításokra. Nem merült fel, hogy fiatalkorúak egyáltalán hogyan juthatnak hozzá a dohányipari termékekhez. Nem ezekre kell először megoldást találni?

Arról sem esett szó az indítvány kapcsán, hogy ez a légből kapott ötlet sem teljesen új keletű, hanem Uniós direktíva.  Ha úgy tetszik, egy olyan utasítást követünk, aminek az a célja, hogy a tagállamokban – és most mindenki kapaszkodjon meg – 2025-re a felére csökkentsék a dohányzást a fiatalok körében. - HOGY MI? (ezért a kérdésért Jules Winnfield golyót repítene belém) De még egyszer megkérdem: - HOGY MI???

Na, álljunk meg egy szóra, ahogy Grétsy László tanár úr mondaná.

Mi az, hogy a felére? És miért pont 2025-re? Miért a fiatalok körében? Ezt, az Unió javasolja, amely a világ 5. legnagyobb dohánytermesztője Görögországgal és Olaszországgal az élén? Az, amely a mai napig jelentős összegekkel támogatja tagországaiban a dohánytermesztő gazdaságokat abban az esetben, ha azok bizonyos meghatározott fajtákat ültetnek? De lehet, hogy ez mind rendben van és van rá ésszerű magyarázat, csak nekem nem kerek a történet.

Magyarországi viszonylatban ez a következőképpen néz ki: most már nem lehet aluljárókban és a BKV megállóiban dohányozni. Kiváló! Nem zavarják egymást passziójukkal az utastársak illetve a gyalogosok az említett helyeken, hanem attól arrébb két-három méterrel teszik ezt. (tapasztalatom szerint ez a szemetelésre is igaz)

Kevesebb cigaretta fogy emiatt a trafikokból? Nem hinném.

Kevésbé ártalmas a környezetünkre az a füst, amit méterekkel odébb szívunk be és fújunk ki? Azon felül, hogy a szaga nem olyan zavaró a nemdohányzók számára (hozzá teszem, ez is hatalmas és dicséretes eredmény), egészségvédelmi szempontból ez is csekély pozitívum.

Tegyük fel, sikerül elfogadtatni a fent említett törvénytervezetet abban a formában, ahogy azt bejelentették. (és erre jelen körülmények között igen nagy esélyt látok, ha csak nem sikerül a vendéglátóipari szervezetekkel új egyezséget kialakítani)

Ez azt jelentené, hogy senki nem gyújtana rá? Vagy minden dohányzó ember csapatostul tobzódna a vendéglátóhelyek bejárata előtt egészen addig, amíg az ebből adódó konfliktusok miatt nem tiltanák be az összes közterületen történő „szívást”? Zugpöfékelő helyek nyílnának? Fellendülne a házibuli kultúra? Még nem tudni.

Baljós sejtésem szerint, mégiscsak sikerül valamilyen kompromisszumos megoldásra jutni, aminek egy újabb adóforma, vagy illetékköteles engedély lesz a happy end-je. Így a kecske is jóllakik és a káposzta is hülye marad.

Rákérdek: ez valóban rák érdek?

T.A.

 A minap felröppent egy sokkoló hír: az "új" Tűzraktér, önkormányzati nyomásra beadhatja végleg a (violin)kulcsát...

Aki ismeri a helyet, annak nem kell bemutatnom. Aki pedig nem, az sürgősen ismerje meg, ha mást nem - kezdetnek - így.

Több mint szomorú, hogy újfent igazolódni látszik: az anyagi érdekek mindiíííííg, minden körülmények között előrébb valók, mint az ésszerűség, a jóérzés, a közérdek, a haladás, vagy szimplán csak a kultúra. Jah kérem, nálunk van ennek az „izének” - illetve a képzős alakjának - Európában a fővárosa egy év erejéig, igaz Pécsett, és az vonattal messze van.

De ne szaladjunk előre! Egyrészt azért ne, mert Damoklész kardja még alig két napja levitál a körúttal párhuzamosan a hely felett, másrészt megvizsgálhatjuk a fenti – talán elhamarkodott – állítást, hogy valóban financiális okai lehetnek-e a fatális döntésnek.

………………......

Kezdetnek, próbáljuk meg a leukoplasztos szemüvegű kislány, - Terézke - szemén át nézni a dolgokat: Terézkének nemrég még szegfű volt a jele. Mindig gondtalanul játszott az ovi udvarán, főleg kisautókkal, meg építőkockákkal, lány léte ellenére.

(Képzeljétek: Ő amúgy nagyon szerencsés fruska, mert olyan oviba jár, ahol még a játékkal eltöltött időért is pénzt adnak neki, sőt még ő kezelheti és oszthatja el az intézmény pénzét is.)

Egyszer annyira belelendült a sok vidám tennivalóba, hogy átesett a lovacska túloldalára és elkezdte inkább a gondnokkal szedetni a járandóságot a többi kis társától az udvar használatáért. Kézenfekvőnek tűnt az ötlet, mert a gondnok már jó rég óta ismerte a „gyermekkert” minden szegét-zugát, ráadásul apuci ismerőse volt. Miért is ne adta volna át, hiszen Centi bácsi szerette a szépet, és mint tudjuk az ilyen, rossz ember nem lehet. Csakhogy Centi bá becsapta Terikét is és a többi kis lurkót, és ha ez nem lett volna még elég, ott volt a Kovács Petike ügye, aki ez idő tájt a kis mindenese és tanácsadója volt Tercsinek.

Tera nagyon kiakadt. Egy csomó Túró Ruditól esett el, nem tudott magának Hello Kitty-s babzsákot se venni, se Hannah Montana-s tisztasági csomagot. Magába roskadva duzzogott a téli szünet alatt.

Mikor visszatért, szakítani akart a múlttal és úgy határozott, új szekrényt - és ezáltal új jelet is - választ magának. A narancs mellett döntött, mert szép a színe és sok C vitamin is van benne. Eltökélte, hogy attól kezdve ő szedi a pénzt mindenért, s elüldözött maga mellől mindenkit, aki a csúfságos múltra emlékeztette.

Egyik nap fel-alá járkálva az udvaron, észrevette, hogy a szomszéd ovikból átjárnak a gyerekek a babaházba teadélutánt, meg színjátszó kört tartani. Az Ő babaházába!!

( Azelőtt mondjuk soha semmit nem tett érte, a kerítése léceit is más szorgos kölykök festették le és a berendezést is szomszédos porontyok hordták össze a maguk és mások örömére.) Frusztrációja - az előzőek rossz tapasztalata miatt - addig fajult, hogy csípőre tette a kezét és megálljt parancsolt. Egyszerűen elege lett abból, hogy mindenki kihasználja szegényt, - hiszen ő mindig csak jót akart - és csúnyán visszaéltek a bizalmával. Ezért „vendettát hirdetett”, mert vissza akarja mindazt kapni, amit részben saját hibájából eltékozoltak, hogy újra ő lehessen a jóságos „Teréz anya”, aki eldönti, hogy kivel tesz jót és milyen új játékok és programok lehetnek az oviban. Csak mindeközben azt nem veszi észre, hogy hány gyerkőcnek rontja el a fakultatív programját, ha úgy tetszik: szórakozási, művelődési lehetőségét.

De még az is lehet, hogy Terike nem önző kislány, csak bántja, hogy vele senki sem akart játszani…

 ……………………

 Veled vagyunk Tüzraktér!

 T. A.

 Korunk népbetegségévé vált a túlzott szexualitás. Mára már mindenhol fellelhető: a párkapcsolatokban, a szórakozóhelyeken, a munkahelyeken, az utcákon, az iskolákban, a divatban, a gyermekjátékokban, és kiváltképp a médiában.

A szexfüggőség egy betegség. Kialakulása, számos tényező együtthatójának eredménye, de nagy általánosságban elmondható, hogy az első kézbevett szexújság az, ami elindítja az embert a romlás útján. Úgy kell elképzelni a folyamatot, ahogyan az egyszeri marihuána használat drogfüggőséggé alakul, az egyre mértéktelenebb és egyre keményebb drogok fogyasztása során. Mondhatni, a szexújság a szexfüggőség kapudrogja.

Mi a szexújság?

Első sorban: tabu téma. Másrészt: olyan újság, vagy magazin, amit - természetesen - senki sem vesz meg, mégis rengeteg fogy belőle. Valahol azt olvastam, hogy: ”olyan irodalmi alkotás, amit arra terveztek, hogy fél kézzel lapozgasd.”

Valójában, olyan képi- és szöveges tartalommal megtöltött - nyomtatott - sajtótermék, ami alkalmas arra, hogy beindítsa az ember fantáziáját és heves izgalomba hozza olvasóját. Ezen a párhuzamon elindulva tehát: minden napilap szexújság.

Túlzás ezt állítani? Számtalan bizonyíték van arra, hogy sajnos nem. Ahhoz, hogy ez a tézis igazolást nyerjen, csak meg kell tüzetesebben vizsgálni egy napilapot és az olvasókat.

Mindennek a kulcsa a vágy.

Egy átlagos napilapolvasó nem véletlenül jut hozzá hőn áhított lapjához. Nem a szomszédjától kapja, nem az utcán találja, hanem megveszi azt. Vagyis szándékos cselekvés útján szerzi meg, és ezért anyagi áldozatot vállal. Egyénenként változó, hogy ki-ki mikor, és milyen rendszerességgel teszi ezt. Sokan már a nap elején, munkába menet túlesnek ezen az aktuson, hogy később utazás közben, vagy az ebédszünet szabad perceiben tegyék magukévá a lap izgató tartalmát.

Az igazi vágykeltés az első oldalon, az úgynevezett címoldalon kezdődik. Ez a petting. Magyarul: előjáték. Lényegében az erogén zónák izgatása, simogatás. Csak érintőlegesen tudhatjuk, hogy milyen örömökben lesz később részünk. Mindenből halvány, de ígéretes ízelítőt kapunk.

A következő két-három oldal a belföld híreit foglalja magában. Ez a misszionárius póz. Az ember otthon van, nem cifrázza. Megszokott, ugyanakkor mindenkit érintő aktualitások nyújtják az édes megkönnyebbülést. Ezt szereti minden olvasó, sokaknak már ennél a résznél megtelik „vágyládájuk”. Nem ritkán megszorításokkal kapcsolatos bejelentés is előfordulhat itt, ezt nevezi a köznép orális szexnek, vagy szopásnak.

A folytatás a külföld híreit tartalmazza. Ez már „svédtorna” a javából. Ide tartozik a francia csók is, meg minden törökülésben elkövetett huncutság. Csak a világra nyitott, kifinomultabb ízlésű emberek sportja ez, de még így is számottevő. (Érdekes, hogy a francia csókot, rendre összekeverik a „franciázással”, pedig az iménti nyelves csókot jelent, míg az utóbbi a belföld rovat híreihez sorolható)

A gazdaság rovat, legtöbbször a számok világát tükrözi. Így burkoltan, de felismerhetően, a „69”-es póz megtestesítője. Ez már afféle kicsavart dolog. Kevesebben is élvezik, de akik eljutnak idáig azok nagyon. Ezen oldalak olvasói általában, az eddig felsorolt összes praktikát ismerik és művelik, kihagyás nélkül menetelnek végig az újságon.

A pénz, piac, profit és hasonlók ugyan szintén számokkal operálnak, mégsem szabad összekeverni a gazdasággal. Ez ugyanis a szado-mazo szekció. Az átlagember nem sok élvezetet lel ebben a műfajban. Ritka az, hogy valaki csak ezért járasson napilapot - véleményem szerint beteges is.

A kultúra, a megtestesült Káma Szutra. Magában foglal mindent, ami szex és erotika. Még tudatlanul is sok követője akad, de főként a kísérletezők kedvence. Sosem egyhangú, lehet szenvedélyes, vidám, drámai, állati, művészi, ösztönös, kreatív és folytathatnánk. A tantra is ide sorolható.

A beteljesülést máshonnan megközelítő témahalmaz, a tudomány és technika. Leginkább felvilágosító óra. Itt van helye a méhecskéknek és a virágoknak éppúgy mint, a „hogyan lesz a baba?” kérdéskörnek. Ez is az örömszerzés egy formája, valahogy mégse úgy...

Viszont a vélemény rovat, illetve az olvasói levél teljesen egyértelmű: önkielégítés. Annak is, a magas fokán űzött fajta. Nincs rajta mit szégyellni, hiszen minden szentnek maga felé hajlik a keze. Ez, a szex stand-up comedy-je. Az ember kiáll egyedül és vagy van csattanó a végén, vagy nincs – a lényeg, hogy közben jól érezte magát. (és remélhetőleg utána kéz kezet mos)

Jön a kemény dió: sport. Fetisizmus és kukkolás a javából. Egyszer jelmezbe öltözött, máskor majd félmeztelen emberek, - sokszor különféle segédeszközök kíséretében - egymásnak feszülnek, legyűrik egymást, közben izzadnak, mind ezt nem ritka esetben a szabadban. A sport olvasót az ilyen kérdések hozzák lázba: Hol? Kik? Hányan? Hogyan? Mekkorát? Hanyadikként? Ki végzett elsőre? - Hűen tükrözik kíváncsiságukat. Teljes mértékben érthető, hogy azokat keresik, akik meg tudják válaszolni a felsoroltakat, vagy személyesen átélt leskelődései élményeit osztják meg.

A nekrológnak nem szoktak örülni. Ha mégis így tenne valaki, az kimerítené a nekrofilia fogalmát.

Reklám hasábok - erőszakos nemi közösülés.

A színes hírek, az Ezeregyéjszaka meséi és a mutogatós bácsik egyvelege. Lehetnek köztük sokkolóak, de többségében megmosolyogtatók.

A glossza, a megszakításos védekezés. Nem teljes etye-petye. A szándék megvan benne végig, de rendre kiszáll Kelenföldnél és csak egy kérdést hagy maga után, ezért képzeletben az olvasónak kell befejeznie.

Végül pedig, Publicisztika: A non plus ultra. Az i-n a pont. Az alfa és az omega. A Mikulás zsákja. A szemöldök Kiszel Tündén. Hajdú sarka, Kata. Avagy a tömegszex és az orgazmus maga. A kéjek kéje!

Apropó, Ön vett ma már napilapot?

T. A.